Egyensúly, elégedettség, teljes élet, egzisztencia #carpe_diem?
Nagy szavak...
Úgy gondolom, ezek nem végcélok kellenének, hogy legyenek az életünkben, amikért küzdünk, fogyasztunk, álmodunk, epedezünk és sóvárgunk. Hanem az életünk egészséges és önfeledt megélésének csupán egyes részei, eszközei, megnyilvánulási formái.
Tegye fel őszintén a kezét az az ember aki azt hiszi ezek a céljai az életének?
Ezek lehetnek végcélok? Ezek csupán állapotok? :O :)
Ki a Boldog ember tehát?
Az aki abban a pillanatban felismeri, hogy mit él át amikor az megtörténik vele. Ott van abban a létpillanatban, amelyikben éppen van.
Egy középiskolai irodalom órán Izabella Nagy ;) anno meg kellett fogalmazni mi az a boldogság?
Páran nem értették a kérdést, páran leírták a vágyaikat, voltak akik leírták mit szeretnének elérni. Voltak itt a felsorolások között társadalmi értékek, családi élmények.
Egyszerűen leírhatatlan volt az érzés amit akkor éreztem mikor ezeket a bullshiteket hallgattam és csak később értettem meg, hogy ezért képtelenek átélni emberek a flow állapotát. Azt az állapotot amikor egyszerűen jól érezzük magunkat ott ahol vagyunk, úgy ahogy vagyunk, nem akarunk se jobbra, se balra menni (nempolitikailag ;) !!!).
Amit akkor papírra vetettem, volt az alapja annak a gondolatsornak amit Cecília Szigeti posztja váltott ki belőlem.
Miszerint: A boldogság nem egy végcél hanem egy folyton változó igényszintű állapot, egy folyamat :)
Olyan lehet mint az egészség, fogalmazzátok most meg, mi is az az egészség?
Anno úgy határoztam meg, az az állapot az egészség/boldogság amikor nem vagyunk betegek, vagy szomorúak. Tehát csak akkor érezzük amikor már elmúlt, vagy amikor múlóban van, tehát gyógyulunk..m. Újra élhetjük a megszokott életünket, amikor fittek és szabadok voltunk, teljesítő és szellemi képességeink teljes birtokában...
(Első kézből tudom milyen fontos, hogy helyén kezeljük ezeket a dolgokat, türelemmel és alázattal saját magunkkal szemben is..)
...ezután lassan de biztosan feledésbe merül milyen rossz is volt szomorúnak és betegnek lenni és automatikusan átskálázódik a viszonyítási alapunk. Már nem számít milyen nehéz volt akkor, folyamatosan többre vágyunk, egyre jobb kocsira, szebb feleségre vagy barátnőre, cool haverokra, nagyobb csónakra és jobb vállalkozásra vagy állásra. Mint ami...!!!
Ilyen volna az emberi természet... :)
Boldog tehát az az ember aki felismeri, hogy milyen gazdag abban az adott pillanatban amiben éppen létezik! :) Megéli, átéli, emlékeibe vési, hogy fel tudja idézni a nehezebb napokon ;)
Nem kell neki nagyobb ház, vagy autó a boldogságához, elégedett a munkájával és az életével. Nincs egészségtelen hiányérzet a szívében, nincs tele a lelke olyan idolok csalfa, káros foszlányaival amik keserűséggel és irigységgel töltik meg a szívét.
Mik tehát azok a folyamatok amik elvezethetnek ehhez az állapothoz?
_Mivel most épp 23.27 van és holnap is lesz nap ezt már csak legközelebb fejtem ki ;)