Pár napja beszélgettünk róla, kinek mi az a sport, hobbi vagy tevékenység ami végig kísérte az életét, ami már talán gyerekként is izgalomba hozta, amiért lelkesedett.
Volt közöttünk olyan aki focizott vagy pl hosszútáv futott, még mielőtt az ilyen népszerű vagy divatos lett volna, pusztán azért mert szerette csinálni. :)Boldogsággal töltötte el a tevékenység öncélú űzése maga.
Mikor rám került a sor, hirtelen nem is tudtam mi az enyém? Van-e egyáltalán ilyenem? :D Először karatéztam majd, középiskolában kosárlabdáztam, aztán jött a kick-box, a versenyzés, ami küzdelmes, de csodálatos 8 évet adott. Számtalan élményt, győzelmet, vereséget, utazást, edzést, tanulást, OB-t, Világkupát sorolhatnánk még... :) A falmászás pedig végigkísérte mindegyiket az elmúlt 15 évben, mint egy amolyan kiegészítő hobbi, fun, kikapcsolódás, elvonulás a hétköznapok teljesítmény igényes hangulatából ;
Végül azt feleltem, hogy a kihívás maga az ami engem inspirál, amitől kiráz a hideg. Amikor arra gondolok: Vajon képes lennék rá? Képes vagyok rá? Eljátszani a gondolattal, hogyan valósítanád meg, melyik akadállyal hogyan küzdenél meg, melyik helyzetet hogyan fordítod a javadra. Látni az utadat előre, ami a célodhoz vezet, majd kitartóan végig menni rajta, akármi is jön szembe. Vis major helyzetek, versenytársak, ellenfelek, segítők, mentorok, barátok és lelki társak kísérnek az utunkon. Számomra ez jelenti az igazi kihívást :) az ÚT maga, amit járunk egy előre eltervezett célunk felé. Ez a siker maga.
Comments